MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!:)

Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.

Paulo Coelho

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

Újév. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiája, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgysem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókúrát elhalasztjuk "jobb időkre", a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjszakán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdődik, hanem most kezdődik minden.

• Az időt ingyen kapod - De valójában felbecsülhetetlen értékű. Nem birtokolhatod, de kihasználhatod. Nem tarthatod meg, de eltöltheted... de ha egyszer elvesztegetted, bizony soha többé nem kaphatod vissza azokat a perceket.

Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.

Wass Albert

• Aki olyasmiben reménykedik, hogy az idő helyrehoz mindent, begyógyítja a sebeket, csalódik. Az idő nem mulaszt el semmit, nem gyógyít be semmit - az idő bennünket pusztít el. Ez a valóság, de az időben így is lehet élni. Csoóri Sándor

• Attól, hogy törtetünk előre ebben a rohanó világban, mit sem törődve másokkal, néha még juthat idő egy kis emberségre.

Üres testünkben egyebünk sincsen, mint a  szét-foszló álmaink.

Szólnék de az ész keze rátapad a számra.

• Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.

• Ha ennyire szorosan kötődünk tárgyakhoz és emberekhez, mi lesz, ha eltűnnek az életünkből? Magukkal viszik lényünk egy darabkáját?

• Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.

Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.

Köszönöm a több mint 37 Ezer megtekintést!:)♥

- Mi lenne, ha kitörölnéd a fájdalmat?

- Nem akarom kitörölni. Bármennyire is rossz, szükségem van rá. Ez tesz azzá, aki vagyok.

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam, hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én. 

Bízz bennem! - Ha valaki arra kér, hogy bízz benne, biztos lehetsz abban, hogy végül cserbenhagy vagy fájdalmat okoz.

Nem mindig tudjuk úgy lezárni a dolgokat, ahogyan kéne, emelt fővel, nem mindig tudunk úgy tovább sétálni, hogy többet nem nézünk már hátra. De hisz emberek vagyunk. Hibázunk, tévedünk, választunk, menekülünk, megállunk, elesünk, felállunk, szenvedünk. Képesek vagyunk érezni és ez a legcsodálatosabb dolog a világon, még ha néha fájó is.

Talán naiv dolog azt hinni, hogy aki nem panaszkodik, nincs is panasza.

• Te csak légy türelmes, és ne félj. Nem kell, hogy herceg legyen, aki érted eljön! Csak értse meg, hogy ki vagy te, és mennyit érsz. Ez éppen elég ahhoz, hogy boldoggá tegyen.

Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha elengedjük.

El akartam menekülni tőled, hogy elfelejtselek.

• Ez volt a védjegyem: keménynek maradni, mindenáron. Úgy éreztem, ha csak apró jelét mutatom a gyengeségnek, ha hagyom meginogni a sziklaszilárd eltökéltségem képét, elveszek.

– Szerinted lehet engem szeretni?

– Talán – mondta. – De te senkinek sem hagyod, hogy megpróbálja.

Az emberek azt mondják, hogy addig nem jössz rá, hogy mid volt, amíg el nem veszíted. Az igazság az, hogy tudtad, hogy mid volt, de nem gondoltad, hogy elveszítheted..

Ami a miénk, az nem tűnik izgalmasnak - csak akkor leszünk rá kíváncsiak, ha elérhetetlenné válik.

• Legtöbbször azt a tudatlanságot kell megbocsátanod másoknak, és különösen magadnak, ami károkat okoz. Az emberek nem csak tudatosan bántanak. Legtöbbször nem tudják, hogyan csinálhatnák másképp a dolgokat; nem tudják, hogyan legyenek mások, jobbak.

Igazán az él, aki minden hangulatának enged.

Oscar Wilde

• Tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled?

• Helyrehozhatatlan a múlt, a jelen viszont olyan számotokra, mint az építő lába előtt heverő mindenféle épületanyag: a ti dolgotok, hogy jövendőt építsetek belőle.

• Ha szomorúak vagyunk, az egész világ szürkének látszik, még akkor is, ha verőfényes napsütés vesz körül bennünket. Ha viszont jókedvűek vagyunk, akkor a legszörnyűbb zivatar sem tud kizökkenteni vidám hangulatunkból.

Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted.

• A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.

• Egyszer bizonyára már mindannyian feltettük magunknak a kérdést: mit változtatnánk az életünkön, ha véletlen szerencse folytán visszamehetnénk a múltba? Milyen tévedéseket próbálnánk helyrehozni? Milyen fájdalmat, lelkiismeret-furdalást, megbánást törölnénk el szívesen? Lenne-e merszünk új értelmet adni a létünknek? Mivé válnánk? Merre tartanánk? És kivel?

Idővel majd elhiszed, hogy hálásnak kell lenned a pofonokért. A legnagyobbakért, a kisebbekért, az összesért, mert ők visznek el odáig, ahol most vagy.

• Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.

Az életben sokszor el fognak hagyni, beszélni fognak rólad, hazudni fognak neked és ki fognak használni... De te döntöd el, hogy kiért fogsz sírni és kiért nem!

• Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok.

• Az élet rákényszerít bennünket arra, hogy feldíszítsük a gondolatainkat, mint egy karácsonyfát, s közben megfeledkezünk arról, hogy a fenyő díszek nélkül a legszebb!

A karácsony egy érzés. A szeretet érzése.

• Némán is elmondott szó,könnycseppet hűsítő hó; jégtáblán nyíló virág, fényből szőtt szép, új világ.

• Az emberek azért örülnek a karácsonynak, mert tudják, hogy akkor jön el a csodák ideje.

• Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot.

• Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot. Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag. Bármikor, bárhol rátalálhatsz.

• A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.

Egy ördög érdekesebb, mint egy angyal. A bűn mindig érdekesebb a jónál.

Jó vagyok, de nem angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.

BOLDOG BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!:)♥

• Ma volt az a nap, amikor rájöttem: ha végleg túl leszek rajtad, akkor boldogabb leszek, mint valaha voltam. Annyira boldog, amilyenné te sosem tudtál tenni.

A tükör a valóságot tükrözi, de mindenki máshonnan néz bele. Az emberek más-más irányból néznek a tükörbe, de a tükör ugyanaz, és ugyanazok a dolgok tükröződnek benne.

Előbb utóbb belefáradunk. Mindenbe. Minden apró kis konfliktusba, belefáradunk, hogy nem mondjuk ki valódi érzelmeinket. Belefáradunk a folyamatos várakozásba, a megfeleléskényszerbe. Abba, hogy akárhogyan is küzdünk, sosem érjük el, amit akarunk. Belefáradunk, hogy állandóan csalódásnak van kitéve a lelkünk, és belefáradunk, hogy akiért mi bármit megtennénk, annak mi soha nem leszünk elég jók.

• Mind emlékszünk a gyermekkori esti mesékre. A cipő Hamupipőkére illik, a békából királyfi lesz, Csipkerózsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék. Amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amelyek egy sötét, viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak.