• Na most elárulok valami szupertitkosat: én tépkedés előtt mindig megszámolom a virágszirmokat hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni...
• 

Ha meg akarsz tartani valakit magadnak - ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.

Tehetünk úgy, mintha mások volnánk, mint akik vagyunk.

A túléléshez nem a benne lobogó tűzre, a lelkében izzó haragra és gyűlöletre van szükségem. Abból ugyanis bennem is van elég. Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az újjászületést jelenti a pusztítás helyett.

Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk.

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük..

Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.

Érezte, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Két magányos ember repül a szélben, mint a pitypangmagok, és cipelik egymás kívánságait. 

- Szerethet az ember olyasvalakit, akitől fél? – kérdeztem. 

- Félhetsz olyasvalakitől, akit szeretsz – válaszolta.

Vannak olyan csaták, amik elvesztek, még mielőtt elkezdődtek volna.

• Valamennyien szoktunk képzelődni. Mindnyájan képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy többet láttunk annál, mint ami a valóságban történt. 
• 

Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.

Sokat megtanultam a virágokkal kapcsolatban. Éppen olyanok, mint az emberek. Ha sokat rakok együvé, egymás idegeire mennek és elfonnyadnak. 

- Egyébként, ha elfogadsz egy tanácsot, szerintem engedd el, és ha ő is szeret, akkor majd magától visszajön 

- Gondolod? 

- Egészen biztos vagyok benne. 

- De várj. Azt mondtad, ha szeret, akkor visszajön. És ha nem szeretne? 

- Akkor legalább elengedted.

• Minden nap, amikor felkelsz, döntést kell hoznod. Dönthetsz úgy, hogy haragban leszel világgal, vagy dönthetsz úgy is, hogy mindez nem fog rád hatni.

• Néha a fájdalom annyira az életed részévé válik, hogy már nem is emlékszel arra a pillanatra, amikor ne létezett volna és azt hiszed, ezentúl örökké tart majd. Aztán egy nap érzel majd valami furcsát, valami mást, amitől szokatlanul érzed magad - és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.. újra.

Mindenki tudja, milyen az a fajta részegség, amikor összetörték a szívedet, az egész világ az ellenséged, de leginkább magadat utálod, mert azt hiszed, te rontottad el.

Az igazit elhagyjuk a többiért. A többit az igaziért.

Minden vég egyben egy kezdet is.

• Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál.

• Ha valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja meg. Csak amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés. Amikor nem akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt megteszel - és utána rábízod az egészet a Természetre, nevezd, ahogy akarod. Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni.

• Az emberek csak akkor tudnak értékelni valamit, ha van lehetőségük kételkedni abban, hogy megkapják-e, amit szeretnének..

• Tudod mi nem fér a fejembe? Miért akarsz annyira beilleszkedni, mikor különlegesnek születtél?

• Az emberek azt látják, amit látni akarnak, és akkor, amikor szükségük van rá.

• A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata.

• Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, Mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak.

• Vicces, ahogy a múltunk körbevesz minket, ahogy az a személy, aki voltunk, soha nem hagyja el a jelenlegi énünket. A múltban történt hibák csalódások. Kísértenek minket, mint a szellemek, vagy meglátogatnak, mint régi barátok.

• Nem tudsz elfutni a gyengeségeid elől. Vagy leküzdöd őket, vagy elpusztulsz. S ha ez így van, miért nem most rögtön? Miért nem ott, ahol állsz?

• Sokszor előfordul, hogy elfelejtjük azt, amire emlékeznünk kellene, és emlékszünk inkább arra, amit el kellene, hogy felejtsünk.

• Nem számít, hogyan tervezed meg, ahogy az sem, hogyan képzeled el. Anélkül, hogy tudnál róla, az élet megtalálja számodra azt, amire mindig is vágytál.

A szerepek időnként felcserélődnek. Egyik fél sem létezik a másik nélkül.