Nincs annál szomorúbb, ha egy vasúti sín a párjába szeret.
Zenelejátszó
2013. március 27., szerda
Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.
"Holnap este már a vonatban ülök, és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám.
2013. március 25., hétfő
Az élet olyan, mint egy vonat (...). Megy tovább. És jó is, hogy így van. (...) Mert a vonat végül eljut az úticéljához.
Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább.
Néha kíváncsi lennék, hogy az emberek mit feltételeznének a személyiségemről, ha az én szemszögemből látnák a dolgokat.
Ő engem soha nem fog szeretni. Tudom.És tudnom is kell. Mert különben belepusztulok, ha mással látom majd
Meg kell tanulunk igazi nőként viselkedni, de soha sem szabad hagyni ,
hogy elvesszen belőlünk a kislány akik régen voltunk.
hogy elvesszen belőlünk a kislány akik régen voltunk.
2013. március 19., kedd
Olyan nehéz elmondani valakinek, hogy mit érzel irántuk, amikor túlságosan félsz, hogy elveszíted amid már van.
Nehéz elfogadni az igazságot, mikor pontosan a hazugságok voltak azok, amiket hallani szerettél volna.
Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.
Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak, a fényképész cinkosságba kerül mindazzal, ami érdekessé, fotózásra érdemessé teszi a témát - még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése vagy balszerencséje is.
Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat; mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható.
Sose felejts el mosolyogni - még akkor sem, amikor szomorú vagy ... lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba!
2013. március 18., hétfő
Az a lány vagyok,aki nem sír,pedig belehal úgy szeretne veled lenni,akár egy percig,aki nem ír,pedig minden izma arra készteti,aki úgy tesz,mintha nem érdekelnéd,és sokan el is hiszik,de valójában csak jó színész..:/
- A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet
Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a fiúhoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.
- Ahol eltörtél ott leszel erős, ahol vesztettél ott leszel legyőzhetetlen,és ahol el akarnak felejteni ott leszel felejthetetlen.
2013. március 17., vasárnap
I want to be your favorite hello and your hardest goodbye.
A kedvenc Sziád és a legnehezebb Viszlátod akarok lenni!
- Szia
- Ne. Ne beszélj velem. Csak visszahozod a sok baromságot és emléket, és még tudod mit? Érzéseket. Az én kibaszott érzéseimet irántad, szóval hagyd abba és ne beszélj velem, mielőtt még a lehető legmeggondolatlanabbul újra megtetszel.
- Ne. Ne beszélj velem. Csak visszahozod a sok baromságot és emléket, és még tudod mit? Érzéseket. Az én kibaszott érzéseimet irántad, szóval hagyd abba és ne beszélj velem, mielőtt még a lehető legmeggondolatlanabbul újra megtetszel.
- Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne..
- Elment. Ne hívd fel azzal, hogy hiányzik. Még csak azért se hívd fel, hogy halld a hangját és, hogy utána letedd. Ne tedd ezt. Nem ő hiányzik neked, hanem az, ami régen volt. Most már vársz valakit, aki bebizonyítja neked, hogy nincs rá szükséged!
- Ha kiderülne, hogy csupán öt percünk van elmondani mindazt, amit elakarnánk mondani, az összes telefonfülke foglalt lenne, és mindegyikből azt dadogná valaki valakinek, hogy szereti...
az elmúlt hónapok során lassan elmaradoztak a barátok telefonhívásai. az én hibám: ha azt akarod, hogy valaki felhívjon, ahhoz néha neked is telefonálnod kell.
Miért csinálod ezt velem??
Szeretlek...Eddig nem mondtam,mert nem éreztem igazán..Most ,hogy elveszítettelek ..érzem csak ..De tudom ,Neked ez már nem jelent semmit ..Csak egy szó,melyet nem viszonzol többet már..Csak egy érzés,mi hidegen hagy most már,csak egy szó ,mely lelakatolt szívekre talál
- Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk.
Tudod, azonnal mosolygok, amikor egy üzenetet látok tőled, még az sem érdekel mi van benne. Csak meglepő tudni, hogy egy másodpercre eszedbe jutottam.
Ha azt mondom, hogy a legjobb barátnőm vagy, még meg sem közelítem a valóságot. Nekem te a nővérem vagy. Néha az anyám is, ami valljuk be, rám fér. Azért tudom magam ilyen vakmerően belevetni a kalandokba, mert ő mindig mellettem áll. Mindig ott áll mellettem.
2013. március 12., kedd
- Sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudják, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk.
Egyszerűen csak közömbös vagyok. Azt hiszem, te is ezt akartad. Nem utállak, egyáltalán nem. Csak már nem tudlak többé szeretni.
- Bánj úgy velem, mint egy angyallal, és megmutatom, mi az igazi mennyország.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)