Köszönöm a több mint 43 6OO oldalmegtekintést!♥

Minden mindenből ered, és minden mindenné válik.

• Vannak határok, falak, korlátok, el is döntheted, hogy szépen megbújsz mögöttük, de dönthetsz egész másképp. Úgy, hogy azt mondod, olyan nincs, hogy képtelen vagy átugrani, vagy hogy mögötte már nincs semmi, és inkább addig feszegeted a határokat, bontogatod a falakat, vagy próbálod átugrani a korlátokat, amíg rá nem jössz, hogy képes vagy eltüntetni őket. Hiszen minden legyőzhető, ha hiszel magadban.

Ahol több az érzés, több a szenvedés is.

• Vajon még hányszor vagyunk képesek hisztérikusan akarni valamit, majd őrült nagyot csalódni, amikor kiderül, hogy valami teljesen másra vágytunk?

• Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.

• Érezted már azt, hogy igazából fogalmad sincs, mit érzel?! Azt mondják nincs ilyen állapot, akkor én most mégis melyikben vagyok? Olyan érzések kavarognak bennem, amit ellentmondanak egymásnak. Olyan érzések, amikre nincs magyarázat. Szeretni valakit okkal, ok nélkül.. ugyanaz. Voltál már olyan boldog, hogy egy filmben érezted magad? Mondhatni lebegtél a boldogságban, és a kis rózsaszín felhőkön aludtál el minden éjjel édibédi mosollyal az arcodon? Esetleg hirtelen véget ért? Összetörtél? És épp most magadra ismersz? Ha, igen, akkor elgondolkozol most, az emlékeken. Hogy miket is tetettek együtt. Milyen álmaitok voltak, esetleg tervek. Most képzeld el magad egy híd közepén. A híd egyik fele egy gyönyörű szép tájat kíván, bár hosszabb is az út odáig. A híd másik felén egy hasonló táj van. Az út arra rövidebb, azonban veszélyesebb is. Most dönts. Dönts abban, hogy merre indulsz. Elindulsz a hídon az első felé, vagy kockáztatsz? Senki nem dönthet helyetted. A veszélyes úton a mélybe zuhanhatsz. De lehet, hogy az a táj szebb. Nem tudhatod. Tedd fel a kérdést. Mit akarok? Szenvedni vagy szabadulni? Bevallani vagy megtagadni? Szeretni vagy elengedni? Tudod mi a legrosszabb.. ha képtelen vagy eldönteni. Ha csak állsz azon a nyamvadt hídon és csak állsz. El kell indulnod valamerre különben ott ragadsz..

…és akkor úgy éreztem, hirtelen megfagyott köztünk a levegő, s csak álltunk némán, egymás szemébe nézve.

De az érzéseimet akármennyire is akarom nem tudom irányítani.

• Az élet nehéz, és mindennap egyre nehezebb lesz, mert egyre több terhet pakolunk magunkra. Ezért időnként megállunk, nagy levegőt veszünk, behunyjuk a szemünket, és kiürítjük a fejünket. Ez természetes. Feltéve, hogy miután kinyitottuk a szemünket, ugyanúgy folytatjuk tovább.

• Tudod mi a legszomorúbb hang a világon? A gyerekek játéka. Ahogy ülsz a szobádban, ablakod kinyitva, és hallgatod az ő boldogságukat, kacajukat. Mintha lenne egy fajta varázs, amihez te már nem csatlakozhatsz továbbra. Valami, amit te már nem érhetsz meg. Egy titkos klub, aminek elfelejtetted a jelszavát. És aztán rájössz, hogy felnőttél..

Az elmúlt évek során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem", tudtam, hogy valamin változtatnom kell..

Mindig lesz valaki, akit hibáztathatunk, és talán néha igazunk is lesz. De mit szeretnél jobban, hogy igazad legyen, vagy hogy boldog legyél?

• Ne akard, hogy úgy szeressen, ahogyan te szereted őt. Lehet, hogy semmit sem érnél vele. Lehet, hogy te sem tudod igazán, hogy mit érzel. Lehet, hogy csak valaminek a hiányát akarod pótolni. Ne akard, hogy ezt kapd vissza. Engedd el az elvárásokat. Sodródj. Ne azért szeresd, hogy majd ő ugyanazt adja vissza. Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó. Hagyd, hogy végigjárja az utat a maga tempójában a szívedig.

• Néha a sors megvárakoztat, nem kapod meg rögtön, amit a legjobban akarsz. De ha türelmes vagy, és nem adod fel, elnyered a jutalmad.

• Néha csak elfelejtjük, hogy mennyien szeretnek minket. Hogy mennyien adnák az életüket csak azért, hogy egyetlen mosolyt lássanak az arcunkon. Nem valami hazug, magadra erőltetettet, hanem egy amolyan igazit, valódit. Hagyd, hogy megtegyék. Hagyd, hogy bejöjjenek az életedbe, és ne zárd el őket, hiszen lehet, hogy az az erő, amit keresel, bennük van - adnák is, csak te épp elzárkózol előle.

Ha azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni, nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerűen nyitni. Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran. Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem. Onnantól már egyszerű lesz. Kevesebb csapda, több szív - mástól is, másoktól is.

Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy - ez minden, ami számít.

A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene, kérés, hogy átérzed-e?

• Korlátok valójában nem léteznek, csak azok, amiket te állítasz - az is mind illúzió. Egyszer elhitted, hogy kell, hogy legyenek, mert másoknak is vannak, és máris leblokkoltad magad. De tudod, csak egyszer kell elhinned, hogy az élet többről szól, mint ácsorgásból és annak elfogadásából, hogy ez az egész csak annyi, hogy vagy, és nem történnek csodák.

Sohasem tudhatod, hogy még meddig kell kibírnod akkor, amikor már úgy érzed, hiába kell kevés, még annyi erő sincs benned. Nincs, mert nem megy, és bárhogy is legyen, a következő lépés túl nagynak tűnik. Látod a célt, és el is indulsz, de minden nap összeroppansz, mert távolinak tűnik. Annyira távolinak, és egyszerre mégis annyira megközelíthetőnek. Csak egy a kérdés: te megmaradsz, vagy elvisz a forgatag?

249 a szavaim nem forgatja ki

csak engem

• Sötétbe burkolózunk, amely eltakarja gondolatainkat és érzéseinket, igaz, ehhez nincs szükség az éjszakára.

Minden ember jó - csupán a benne élő démon gonosz.

Idővel rájössz, hogy senki megerősítésére sincs szükséged. Ha idáig eljutsz, onnantól szabad vagy. Nehéz lesz, az biztos, főleg, ha senki sem támogat abban, amiben annyira hiszel. Higgy benne, és jön. Megy. Működik. De csak akkor, ha biztos vagy magadban. Nem kell tudnod, hogy mi a cél, hogy hová tartasz. Tök mindegy. Egy dolog a fontos: méghozzá az, hogy bármi van, te csak menj tovább.

• Idővel majd elhiszed, hogy hálásnak kell lenned a pofonokért. A legnagyobbakért, a kisebbekért, az összesért, mert ők visznek el odáig, ahol most vagy.

Meg tudnád nekem magyarázni, hogy az emberek miért rejtik el olyan gondosan igazi énjüket?Miért van oly kevés bizalmunk egymáshoz?

Honnan tudnád, hogy mit érez, amikor semmit sem mond - de te épp ezért döntesz. Döntesz helyette is, és esélyt sem adva egymásnak lépkedtek előre, miközben a másikat tapossátok magatok alá - pedig ő a legfontosabb. Miért döntöd el, hogy csak barát, miközben legbelül minden nap meghal egy picit? Érted. Veled együtt úgy, hogy közben nem is tudtok arról, hogy a másik min megy keresztül.

• Igazából lehet, hogy még szereted, bár már nem úgy, de érzel valamit. Valamit, amit nem tudsz elvágni, hiába gondoltad, hogy majd jó lesz. Hogy menni fog. Nem. Ami lezáratlan, az az is marad. Senki sem fogja helyetted lezárni, megoldani, elbúcsúzni. Az élet túl rövid. Zárj le mindent, és semmit se vigyél magaddal tovább feleslegesen. Csak lehúz, és egyébként is: visszatér, leginkább akkor, amikor nem is várnád. Azt meg nem te választod meg, hogy épp jó időben teszi-e.

• Az az élet hazugság, amiben nem te vagy. Amiben nem te játszol, hanem az, akit látni akarnak, akire mások vágynak. Az mind kamu. Szükségtelen és idióta játszmák sorozata, ami nem vezet előre, sőt, eltolja tőled a valódi célt, a szükséges utat elvakítva visz oda, ahol sohasem lehetsz boldog.

• Nem vagyok bölcs ember, de ennyit tudok. A boldogság kulcsa? Megszerezni azt, amire a legjobban vágysz, és sosem engedni el!

• Legyél más, vállald fel magad, ne törődj azzal, hogy ki mit szól. Te csak válj azzá, akivé válnod kell. Ha érzed a késztetést, csináld. Igen, lehet, hogy egyedül fogsz maradni. Lehet, hogy kiközösítenek. De az igazi kincsre magadnak kell rátalálnod. Neked kell érezned, hogy benned van, és hinned abban, hogy van elég erőd ahhoz, hogy ki is hozd magadból.

• Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.

• Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de nem mondhatod el. Nem mondhatod el, mert túl fontos neked ő. Nem veszítheted el, bárkit elveszíthetsz, bármit túlélsz, de azt, hogy ő ne lenne többet... na azt nem.

• Ne ragadj le a múltban, ne ragaszkodj hozzá foggal-körömmel. Ne akarj abban maradni, ami már sohasem lesz olyan, mint volt. Fogadd el azt, ami van. Ami jön, mert az még bármilyen lehet. Csak rajtad múlik. Engedd el, és lépj egy nagyot, szállj ki, mert az, ami csak fájdalmat okoz neked, nem kell, hogy az életedben legyen. Az, akinek nem vagy elég most, aki megaláz, talán sohasem leszel az. Menj tovább, és hidd el, jön majd olyan, akinek elég leszel. Ne akarj görcsösen megfelelni.

• Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád.

• Te tanítottál meg arra, hogy ne féljek. Saját magamtól is féltem. De nem szabad félni, főleg nem attól ami te vagy. Ne adj esélyt az ellenségeidnek arra, hogy meglássák gyenge pontjaidat, félelmeidet. De ha félsz, akkor ezzel együtt megadod az esélyt arra, hogy tönkretegyen a félelem. Ha viszont nem, sebezhetetlen leszel.

• Döntened kell. De ha döntesz lemondasz egy lehetőségért a többiről. Egyet megtarthatsz a többit eldobod. Mi lesz ha ő dob majd el téged? Te kibe fogsz kapaszkodni? Döntöttél, eldobtál mindent miatta. Nincs kibe kapaszkodnod.

• Ti nevettek rajtam mert más vagyok Én nevetek rajtatok mert ti mind egyformák vagytok.

• Nem tudunk megváltoztatni másokat, de hatással lehetünk rájuk. 

Onnan tudjuk, hogy valami fontos nekünk, ha félünk, hogy elveszítjük. 

• Igen, megváltoztam. Nem vagyok olyan kedves, mint voltam, mert nem akarom hogy kihasználjanak vagy átgyalogoljanak rajtam. Nem bízok meg mindenkiben és nem mindenkinek mondom el a titkaimat, mert a legtöbb az a kamu mosoly ami mögött kétszínű embereket találsz. Megváltoztam, mert rájöttem, hogy az egyetlen ember akire számíthatok az saját magam vagyok!

Akárhányszor elveszítem a hitem, mindig jön egy pillantás, ami elhiteti, hogy tudok érezni. Hogy van olyan, hogy új esély, új szerelem, és igen. Csalódás is. Lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod csak most kell átvészelned. Csak ma. Csak holnap. Csak azután. Idővel elfelejted. Idővel jobb lesz, és majd eljön a nap, amikor megérted, hogy miért nem a nem. Hogy jobbat érdemeltél tőle, de nem hittél benne, mert akkor úgy gondoltad ő a legjobb. De tudod az élet mindig mindent jobban tud. És ha egyszer majd visszahozza a múltad, bizony megmutatja, hogy ő tényleg jól döntött és irányította a szálakat, te meg döbbenten bámulhatsz magad elé, mert tényleg.. ha akkor mosolygott volna így rád, te lettél volna a legboldogabb a világon, de ma már nem elég. Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj.

A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.

Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az övével pótolja ki.

Ha a fények kihunynak, még akkor is láss, láss és érezd, kinek vagy fontos, mert vannak olyan pillanatok, amik szebbek, mint a csillagok.

- Mit akarsz tőlem?
- Azt akarom, hogy mellettem légy a sötétben. Hogy átölelj. Hogy továbbra is szeress. Hogy siess a segítségemre, amikor félek. Hogy gyere el velem a szakadék szélére, és nézd meg, mi van ott.

– Nyugtass meg, ugye nem fogunk egymásba szeretni?

– Már nem.

• De történt valami, ami nem volt benne a tervben - szerelmesek lettünk.

A lányoknak igenis lehet fiú barátjuk! van, amikor sokkal jobban megértenek, mint a lányok.

Van, fiú és lány között barátság! Csak, sokan nem hiszik el, mert magukból indulnak ki. 

A jó barátok mindig egymás mellett állnak, történjen bármi. Amikor azt mondják, "örökké", úgy is értik.

Tudod miért jobb a barátság a szerelemnél ?

- Mert a barátaid  akkor is ott lesznek veled,mikor a szerelmed rég elhagyott!

A BARÁT AZ AZ EMBER, AKI MELLETT MERSZ ÖNMAGAD LENNI!

Amikor a barátaiddal vagy, akkor olyan dolgokat mersz megcsinálni, amit egyedül nem mernél...:)

• A régóta keresgélt "legjobb barát" tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság.