Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába. Láttam, ahogy a másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.

• Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam.

Nem azért bocsátunk meg, mert aki bántott, ezt érdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak valahányszor eszünkbe jut, mit műveltek velünk.

• Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz

Tudom,hogy fáj.Kérdezd meg magadtól:hányszor csalódtál már benne? Megéri ez neked? Mert ha igen,akkor csináld tovább.Ha pedig nem,akkor hagyd abba. Lazíts. Nem csalódhatsz folyton,ugyanabban az emberben,aki fontos neked.Mert fáj.És ez nem múlik el hamar..

Tudod mi a legrosszabb érzés a világon? A félelem attól,hogy eldobhat magától,mert megteheti. Mert van hatalma felettem. Azért,és csakis azért,mert érzek valamit iránta.

• A lehetőségek olyanok, mint a napfelkelték. Ha túl sokáig vársz, elveszíted őket.

Mi van köztünk ? - nézett szemeimbe a sötétben.

Barátság.- feleltem.

Ez barátság ? - kérdezte halkan, majd magához húzott, és megcsókolt…

• A sors dönti el ki lép be az életedbe,de te döntesz ki marad.

Az, hogy ő mellettem volt, mindent megváltoztatott. A napok sokkal gyorsabban és jobban teltek - úgy éreztem bármire képes vagyok. Magányos perceimben visszagondoltam a csókjaira, az illatára, minden egyes érintésére. Ezek éltettek.

Attól még hogy, mosolygok nem vagyok korántsem boldog,attól még hogy, nem látsz sírni még nincs minden rendben sőt lehet semmi sincs rendben...

Sokkal jobban fáj, ha a szemembe hazudsz és tudok róla, amikor hazudsz.. mintha a képembe mondanád a fájdalmas igazságot. Többre becsülnének, ha őszinte lennél.

• A színházban az a jó színész, aki jól kimutatja az érzelmeit. A valóságban pedig az, aki jól rejti őket..

• Az életben akad számos nagy, romantikus pillanat, amikért érdemes élni. Ám van egy kis gubanc, ezek a pillanatok elmúlnak és a sarkon előbb utóbb ott ólálkodik a kegyetlen, borotválatlan gazember: a valóság.

Ez a baj ma a világgal: senki sem mondja ki, hogy valójában mit érez, inkább magunkban tartjuk. Szomorúak vagyunk, de nem sírunk; vidámak vagyunk, de nem táncolunk és nevetünk, sőt sokszor még csak el sem mosolyodunk. Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk; szeretünk valakit, de nem ölelünk. Miért? Mert valójában mind szégyenkezünk az érzéseink miatt, és ez a baj ma a világgal.

Bárki könnyen elsétálhat, senkit sem kényszeríthetünk maradásra, mindannyiunknak van választása. Az igazi teszt az, amikor valaki akkor is melletted marad, amikor az lenne a legkönnyebb és legegyszerűbb számára, hogy egyedül hagyjon.

• Amikor minden összeborul körülötted, abban az a legrosszabb, hogy a romoktól nem látsz se előre, se hátra, és úgy érzed, mindennek vége. Ilyenkor tudnod kell, kire számíthatsz, és ki az, akitől meg kell szabadulnod, különben sosem állsz talpra.

• Ha romba dőlnek legszebb álmaid,reményeid el ne hagyjanak, mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak.

• Annyira könnyű hazudni. És még rosszabb, ahogy azokhoz a hazugságokhoz ragaszkodunk. Illúzióért könyörgünk, hogy ne kelljen szembenéznünk a igazsággal, és ne kelljen egyedül éreznünk magunkat.

Tegyél pontot minden i-re, és húzz át minden t-t: ez a siker titka.

A hidak túl rövidek, hogy a szíveket áthidalják.

• Megkérhetlek valamire? Ha majd legközelebb megint úgy döntesz,hogy a saját érdekemben keresztül nézel rajtam,volnál szíves előre figyelmeztetni?

Szóval jogunk van a boldogtalansághoz, de lehetőségünk van boldognak lenni.

• Az élet olyan mint a póker, ha rossz lapod van, de nyerni akarsz, akkor blöffölni kell.

• Játszd el azt, hogy játszd el azt, hogy tudsz még nekem játszani!

• Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid.

• Igazán azt gondoltad h megverhetsz a saját játékomban?

• Megígérted, hogy nem fogsz elfelejteni... ma már a nevem se tudod...

Azt hittük ez örökké tart,de az ezredik szeretlek-nél a kréta elkopott... 

• Az élet olyan, mint egy kártyajáték, a lapok adottak, hogy hogyan játszol velük, az már csak rajtad múlik!

• Nem tudta mit tesz.Csak ült a kopott kis hintán és engedte, hogy uralja a szomorúság. Egy kis villanás majd hamu. Cigifüst szállt a levegőben , messzi vitte a szomorúságot.De a boldog emlékek ott maradtak a lány nyakán, fájó űrt hagyva a szívében.

Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, bekopoghat akár kérdés nélkül. Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg rég elveszett, bármikor előkerülhet. Vannak szálak, amikről azt hiszed, már lezárultak, közben meg nem.

Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Nem mondta soha, de látni lehetett rajta. Mikor rólad beszélt, én óva intettem. Azt mondtam, hogy túl nehéz lenne, lehetetlenség, sőt őrültség.. Azt tanácsoltam, hogy hagyjon Téged és tudod mit mondott? Hogy nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyúttal nehéz is. Tudod, most már örülök, hogy így döntött: ha rám hallgatott volna, élete legcsodásabb dolgát hagyta volna ki!  

• Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

• Azt hiszem, ha valamit megtanultam ebben az évben, az az, hogy az lehetsz, aki szeretnél. De amikor jön a szerelem - úgy értem, az igazi szerelem - a legjobb dolog az, ha magadat adod!

• Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi.

Ha két embernek együtt kell lennie, végül úgyis egymásra találnak.

Meg voltam róla győződve, hogy csak vele lehetek boldog, de nem azért, mert jobban szerettem, mint bármi mást ezen a földön. Hanem mert azt gondoltam, hogy csak ő ért meg, ő ismeri a szokásaimat, a mániáimat, a világnézetemet. Hálás voltam azért, amit értem tett, és úgy éreztem, hogy neki is hálásnak kéne lennie azért, amit én tettem érte.

• Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást.

Hogy ki vagyok.? Talán csak egy lány. Talán egy barát. Talán egy régi szerelem. Talán a múlt. Vagy esetleg a jövő. Esetleg az örök szerelem. Talán egy ismerős figura. Talán a legnagyobb ellenség..
Egy komoly nő, vagy csak egy szeleburdi kislány.?! Mindenkinek mást jelentek. És hogy neked mit.? Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz. Talán azt, akit a legjobban szeretsz. Azt, aki fájdalmat okozott neked. Azt, aki mindig melletted van. Azt, aki nem szeretett. Vagy azt, aki örökké fog..

A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.

• A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban.

Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.

- Ha túl vagy rajta, miért igazítod meg a hajad amikor találkozol vele? Miért akarsz tetszeni neki? Még mindig szereted? 
- Nem. Az, hogy azt akarom, hogy szépnek lásson, nem azt jelenti, hogy vissza akarom kapni. nem akarok tetszeni neki. Soha többé nem járnék vele. azt akarom, hogy lássa, mit veszített. Meg akarom mutatni, hogy több vagyok, mint aminek gondol.. hogy nincs szükségem rá. Meg akarom mutatni neki, hogy nélküle is minden rendben!

Minél jobban távolodom tőled, annál közelebb kerülök hozzá.

• Ha rájössz,hogy mit miért teszek...akkor célomat is tudni fogod...

• Elkapta a pillantásomat és visszamosolygott.. de vajon tudja hogy a szívemet is megkapta ezzel?

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést, elrejtve elméd leghátsó zugába tudhatod, hogy az érzés valójában erősebb nálad.