Zenelejátszó
2014. január 28., kedd
- Nem kell a tökéletesség látszatát keltenünk ahhoz, hogy fontosnak tűnjünk mások szemében. Az emberek semmivel sem fogják kevesebbre becsülni azt, aki beismeri saját gyengeségeit. Ellenkezőleg, aki magát különbnek mutatja, csak elidegeníti magától embertársait.
2014. január 26., vasárnap
Nem jöttél, nem is írtál, Úgy látszik, ennyit ér a szó.Kimondod, kimondom, elszáll, Minden kifordítható.
- Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi. Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.Ha a káosz beszippant, ne vedd fel, ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.
Első személy, egyes számban. Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában,
Legbelül mindig magány van.
2014. január 24., péntek
Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza.
2014. január 22., szerda
2014. január 20., hétfő
- Ahelyett, hogy azért aggódsz, mit csinálsz, ha nem jön el, talán elkezdhetnél azon tépelődni, mi lesz, ha eljön.
2014. január 18., szombat
Ebben megyünk tönkre, hogy mindent felírunk és számon tartjuk, és őrizzük, mint fájó, büszke titkot.
- Nemcsak akkor van baj, ha tudod, mit nem kellene érezned, és mégis érzed. Hanem akkor is, ha tudod, hogy mit kéne érezned, és mégsem érzed.
2014. január 16., csütörtök
Csak az igaz barátok azok,akik akkor is meghallgatnak,ha hajnali 4 kor hívod fel őket.
A barátság nem első látásra születik,hanem felépül,ha van miből.
A barát az egyetlen aki ki tudja javítani a hibáidat,de van annyi esze,hogy meg sem próbálja.
A barát az, aki megérti a múltad, hisz a jövődben, és elfogad annak, aki vagy.
2014. január 14., kedd
- Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt.
Ő sem más, mint a többi. Csak te látod annak.
Egyszerűen csak ő egy olyan ember aki számított. Nem az,hogy nem engedtem volna el,mert megtettem volna. Menjen ha akar. De nem dobtam volna el magamtól.
- Mikor azt mondod: nem tudom, hogy mit érzek irántad, hazudsz. Ezt jól tudom én is, és jól tudod te is. Mondd inkább azt, hogy nem érzel semmit, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja eldönteni az érzéseit. A képlet egyszerű: vagy érzel valamit vagy nem érzel semmit.
- Mindig mindannyian várunk valamire - hogy hétvége legyen, hogy végre kijárjuk az iskolát, hogy nyár legyen újra vagy hogy betöltsük a 18-at. Mindig csak várunk, s ebben az a szomorú, hogy közben elfelejtjük, mekkora ajándék is a perc, a pillanat... Le lehet élni úgy egy életet, hogy mindig csak várunk valamire, azonban egyszer csak lesz egy utolsó napunk - s akkor mit fogunk csinálni? Várunk majd egy olyan holnapra, ami sosem jön el?
- Most a világ tele van olyan emberekkel, mint te. Magányosak. Hiányzik nekik valaki. Szerelmesek valakibe, akibe nem kellene. Olyan titkaik vannak, amiket soha nem hinnél el. Vágyakoznak, álmodoznak, remélnek, és minden alkalommal, amikor kocsival, busszal, vagy vonattal mennek valahova, kinéznek az ablakon és nézik az embereket, miközben azon agyalnak, hogy vajon min mehettek keresztül. Kíváncsiak rá, hogy vannak-e a világon olyan emberek, mint ők. Ők pont olyanok, mint te, és bármit mondhatnál nekik, megértenék. Sosem vagy egyedül.
- Más lettem igen, mert változik az ember, de mi van azzal, aki megváltozni nem mer? Csak kerüli a tükröt, és benne annak igazát, mert könnyebb elviselni a szürkeség grimaszát.
- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legnagyobb idióta a vidéken? Ő, mert becsapott, vagy én, mert hittem neki?
2014. január 12., vasárnap
- Mindig is én voltam az a buta kislány, akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát átverni. Akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. Akinek kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. Az aki néha eltévedt a maga által választott útján. Aki ha összetört, padlóra került. Aztán felállt és továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)