Nem mindig könnyű kimondani, ami a szívedet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek. Néha jobb, ha megtartod magadnak a dolgokat. Még akkor is, ha minden porcikád el akarja mondani az igazat. Szóval befogod a szád.. megtartod a titkod.. és más módon próbálsz boldog lenni.

Angyalt játszom, miközben én vagyok maga az ördög.

Az anyukám tanította nekem ezt a trükköt: ha valamit újra és újra elismételgetsz, elveszti a jelentését. Azt mondta, az életünk is így működik. Túl sokat nézed a naplementét, és csak simán este hat óra lesz belőle. Újra és újra elköveted ugyanazt a hibát, és többet már nem is hívod hibának. Ha csak felkelsz, felkelsz, felkelsz, akkor egy nap elfelejted, hogy miért. Semmi sem örök..

Az emberek futnak a boldogságért, s nem tudják, mikor veszítik el.

• Úgy látszik, hogy van bennünk valami közös. Ugyanúgy törünk darabokra, ugyanúgy maradunk magunkra, állunk fel, harcolunk, leszünk szerelmesek, boldogok... És hagyjuk újra elvarázsolni magunkat, csak mert szükségünk van rá...

• Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam, ahogy elveszítem a szeretteim, és mégse tudtam tenni ellene semmit... Láttam unottan elfordulni azt akit a világon a legjobban szerettem... Láttam kárörvendően nevetni a 'barátaimat'... Ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már...

• Akár hogy is írom le, feketén vagy fehéren, az a gond, hogy nem tudjuk mi jár a másik fejében..