• Néha csak ki kell radíroznod az üzeneteket, ki kell törölnöd a számokat, és tovább lépni. Nem kell elfelejtened, hogy mit jelentett számodra az a személy; csak el kell fogadnod, hogy többé ők már nem ugyanazok az emberek.

• Mindig reménykedve írok neked, hátha majd válaszolsz, de tudom, hogy nem fogsz. Próbáltalak hívni, csak azért, hogy azt mondjam, szia, de te nem vagy hajlandó fölvenni a telefont. Ez rossz érzés, tudod. Az, hogy túlságosan érdeklődsz valaki iránt, akit egyáltalán nem érdekelsz. Próbálkozol újra és újra, még akkor is ha tudod, hogy csak az idődet vesztegeted.

• Ismerd be, hogy éreztél már így... Amikor sétálsz az iskola folyósólyán nézed a többi lányt, és azon gondolkozol, te miért nem vagy olyan szép? Elsétálsz egy helyes fiú mellett, és azon gondolkozol, miért nem lehetsz a barátnője. Elsétálsz egy aranyos pár mellett, és arra gondolsz, te miért nem vagy elég jó egy kapcsolathoz? Elsétálsz egy nagy ház mellett és arra gondolsz, te miért nem ilyen helyen laksz? Elsétálsz egy tükör előtt, és arra gondolsz, te miért vagy az aki...

• Régen egy kislány állt a tükör előtt mosolyogva az élet örömeivel. De most már egy nagy lány áll ott és sírva könyörgi: hadd pörgessem vissza a múltat.

Tükörkép. Néha ő az egyetlen, aki látja ha szenvedsz. 

• Egy tükör vagy. Az a fajta, ami percenként szembesít magammal. A hibáimmal. A félelmeimmel. Soha nem voltam ennyire üres, a legpozitívabb értelemben. Nem is tudod pontosan, de rámutatsz arra, akinek nem kellene lennem. Eldobatod velem a jelmezeket, az álcákat. Mert a rengeteg festéktől, máztól, giccses ruháktól nem látszott belőlem semmi. Féltettem magam mindentől. És mikor ülök melletted rájövök, hogy lehet élni így is. És szentül hiszem, hogy valójában mindig így kellett volna. 

A nagy szerelem olyan  tükör,amely könyörtelenül mutatja a valóságot.