Zenelejátszó

2013. június 14., péntek


Mindannyian elveszítjük néha önmagunkat, éppen ezért nagyon fontos, hogy legyenek olyan barátaink, akik őszinték velünk, és segítenek saját magunk maradni.

Mi a barátság egyáltalán,


 ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?

Ez az életem apró képekben. Sok mindent kihagytam, sok mindent megtettem. Barátokat szereztem, elvesztettem, de az igaziak kiálltak mellettem!


Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél. Emlékszem szavadra és mikor megfogtad kezem, bizsergető érzés járta át testem; tudtam ez lesz a végzetem.





Egy bögrébe sem lehet több vizet tölteni, mint ami belefér.


És megesküdtél a lépcsőházban állva, hogyha nagy leszel majd, feleségül veszel.



  • Minden virágot amit tőled kaptam, megőriztem. Igaz, hogy már nem élnek, elszáradtak és fakóbbak lettek... de akárhányszor előveszem a dobozomból, vagy leemelem a polcom tetejéről őket, újra életet adok nekik az emlékeim által.