– Megígértem, hogy elmegyek, ha így döntesz.., és így is lesz. Nem állok közétek. – Szomorú, mégis gyöngéd és szerelmes tekintettel nézett rám. – Mindig tudtam, hogy igazából övé a szíved. Sosem kellett volna ilyen helyzetbe hozzalak.., hiszen nincs is miről döntened. Múlt éjjel mégis reménykedtem, hogy.. – Felsóhajtott, és az aszfaltra szegezte a tekintetét. – Már akkor el kellett volna mennem, csak olyan.. önző voltam.