• Túl sokat hibáztam, és túl sokszor veszítettem. És nem az vagyok, aki visszanézve azt mondja, mindent pont így csinálna. Ismerem a magányt. Valójában soha nem volt igazi társam. Szünetek jöttek, meg távolságok. És ettől mindenkit megkímélnék. Még ha tudom, hogy mások pont erre vágynak. Én meg arra, hogy minden áldott nap valaki szuszogására aludhassak el. Még ha veszekedtünk is az nap. Akkor is. Mert tudom, hogy van hová tartoznom, és bár nem lenne szabad, de ez tesz valakivé. Magammá.